Lajos és Szilvi egy gyönyörű Audi A 6-ossal érkezett meg a Balaton északi partjához. Lajos még sosem látta a téli Balatont, a befagyott tavat, habár gyermekkora nyarait a Balatonnál töltötte. A téli Balaton egészen más, mint a nyári. A Balaton környékének a végtelen csendje, a táj nyugalma teljesen eltér a nyáron megszokott nyüzsgéstől. Ilyenkor lehet itt igazán elmélkedni. A téli balatoni levegő ritka, éles, hideg, jeges és szúrós. A lépéseink gyorsabbak, s előtérbe kerülnek a benti ünnepi készülődések. Ha becsukjuk az ajtót, benn meleg, friss illatok fogadnak: fenyő, fahéj és gyömbér.

      Az apácák a kolostorkertben adventben mindig rendeztek karácsonyi vásárt. Csak három kis sátruk volt, amelyben karácsonyi ajándékokat, fenyődíszeket, édességeket és meleg italokat kínáltak. A sátrakban volt minden, ami szemszájnak ingere: ezüstözött diók, aranyozott angyalkák, gyertyák, kerámiák, kézzel hímzett terítők, sőt Erzsi nővér még forralt bort és puncsot is készített és gesztenyét is sütött. A kert közepén egy 12 méter átmérőjű, óriás adventi koszorú volt felállítva és a kolostorkertben lévő fák pedig ünnepi díszben csillogtak. Az adventi koszorú helyén szenteste felállították egy embernagyságú nádtetős fa betlehemet, amelyet igazi moha fedett. Az apácák azért állítottak betlehemet, mert a hagyományos karácsonyfa-állításnál többet szerettek volna nyújtani maguknak és az idelátogató vendégeknek, sőt annyira élethű volt ez a kolostori betlehem, hogy élő állatok is voltak benne: juhok, szamarak és kecskék is. Az embernagyságú figurák elkészítésében sokat segített gyermekkorukban a két kis ikerlány is. Minden karácsonyra új alakokat készítettek, amelyeknek az elkészítése egy hónapig is tartott, s minden szenteste felszentelték a kis betlehemet, és Vízkeresztkor mindig más-más településnek ajándékozták, hogy a következő karácsonykor abban a faluban is legyen élőnagyságú betlehem.

      Sok turista, kicsik és nagyok is egyaránt látogattak Tihanyba adventkor, hogy feltöltekezzenek a templomban és kikapcsolódjanak a téli Balatonon. A csodálatos látvány és a finomságok illata miatt olyan lett a tihanyi kolostor kertje, mintha egy téli mesevilágba csöppentünk volna. Az igazi meglepetés az adventi vásárban a télapónak öltözött pap bácsi volt, aki mindig feltűnt Szent Miklós napján, s azóta minden nap egy órát részt is vett a karácsonyi vásárban, ahol osztogatta a szaloncukrokat és a virgácsokat gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

A karácsonyi vásár bevételeit arra fordították a nővérek, hogy karácsony napján rendeztek egy „szegények karácsonyát”, ahol a környékbeli rászorulókat, egyedülálló idős embereket hívták meg karácsonyi lakomára, és mindegyiket megajándékozták több hétre szóló élelmiszercsomaggal. Ezáltal meghitté és bájossá varázsolták a vidéki emberek karácsonyát.

      Az apácák karácsonyi finomságokkal fogadták Lajost és Barbarát. Süteményekkel teli tálcával kínálták őket, mert nincs karácsony zserbó, bejgli, gyümölcskosár, mákos guba és hókifli nélkül. A mákos bejgli különösen is ízlett Lajosnak, nagymamája készítetett neki ilyen finomat gyermekkorában. Loius csak ámult és bámult a kolostoron, igazán érezte Isten jelenlétét, mennyei nyugalom szállta meg. Elkezdődött a karácsonyi vacsora, amely nagyon jóízűen telt el mindaddig, amíg valaki nem csöngetett be az ajtón. Erzsi nővér, a szakács nyitotta ki az ajtót, amelyen egy rendőr lépett be és azt mondta, hogy Magyar Szilviával szeretne beszélni. A kislány felpattant az asztaltól, s odament a rendőrhöz.

- Hölgyem, sajnos rossz hírt kell közölnöm Önnel, Magyar Barbara holttestét 15 perccel ezelőtt megtalálták itt a Balaton partján. Kérem, jöjjön velem azonosítani.

Néma csönd… Lajos elkísérte Szilviát az azonosításra, és Barbi holtteste volt az, amit találtak, s amely már elkezdett foszlani, tehát több hetes volt. Lajos és Szilvia egymásba karolva érkezett vissza a kolostorba, ahol éppen az éjféli mise kezdődött, s amelyet Barbara lelki üdvéért ajánlottak fel. A szentmise alatt mindenki fejében más gondolatok jártak. Az apácák, akik felnevelték a kislányokat, magukat hibáztatták, hogy miért nem vigyáztak rá kellőképpen, hogy fordulhatott elő ilyen, Istennek mi ezzel az akarata? Barbara szintén magát hibáztatta, azt hogy az utolsó két hónapban összeveszett Szilvivel Lajos miatt. Ha nem lett volna a két ikerlány között ellenséges a viszony, akkor talán Barbi a szerelmi csalódása után rögtön Szilvihez futott volna és nem világgá, és akkor el lehetett volna kerülni ezt a véget. Lajos is magát hibáztatta, az előző feleségét és azt, hogy túl hamar testi kapcsolatot létesített az ő kis angyalkájával, és ezzel teljesen magába bolondította. A mise alatt csak úgy röpködtek az emberek fejében a megválaszolhatatlannak tűnő kérdések: Miért? Miért kellett ennek így történnie? S ekkor megszólalt az orgonaszó és közösen elénekelték az

éjféli mise záróénekét:

      S ekkor, Jézus születését ünnepelve mindegyik rájött arra, hogy az életben a legfontosabb érték maga az élet. Főleg, amikor elvesztették Barbarát, még jobban rádöbbentek erre. Mert sokan és sokféleképpen kutatják az élet értelmét. Miért vagyunk itt? Miről szól az élet? Mi az értelme a létezés egészének? Az apácák Istenben találták meg az élet értelmét. Szilvia abban, hogy tanulni fog, be fogja fejezni az egyetemet, hogy Barbi odafentről büszke legyen rá. Lajos pedig a két ikergyereke felnevelésében látta meg az élete értelmét. Semmi sem hiábavaló az életben, Barbara halála sem volt az, ugyanis megtanította mind az apácákat, mint a testvért, a szeretőt arra, hogy szeressék egymást és vállaljanak felelősséget egymásért és a tetteikért is.