A december a csodák hónapja. Ebben a hónapban van az év leghosszabb és legsötétebb éjszakája. Ahol szeretet van, ott mindig vannak csodák. És ahol csodák vannak, ott mérhetetlen öröm is van.

            Az évek gyorsan elszaladtak, s már eltelt 10 év is Barbara halála óta. Szilvi az elején sokat sírdogált, de Lajos mindig vigaszt nyújtott neki, és az egyetem befejezése után pedig a legnehezebb, de talán a legszebb feladatot kapta a Jóistentől azzal, hogy édesanya lett, ésneki is ikrei születtek.

            Épp a lányok 5. születésnapját ünnepelték a tihanyi kolostorban. Szilviék kislányai decemberben születtek, igazi karácsonyi ajándékok voltak. Bár a kislányok ennek annyira nem örültek, mert nem kaptak külön ajándékot a születésnapjukra és karácsonyra, de a szülők annál inkább. Bár Szilvinek az első kettő születésnapokon mindig eszébe jutott ikertestvére, Barbara halála, s fekete ruhát is vett fel a születésnapi ünnepségekre, mindaddig, amíg Lajos rá nem szólt, s a harmadik születésnapon már egy gyönyörű égkékszín ruhában jelent meg, ami nagyon jól illett a sötét hajához.

            A kis ikrek ötödik születésnapja különös volt. Szilvi is olyan furcsán érezte magát egész decemberben, valahogy nem találta a helyét. Ez az érzés nagyon hasonlított a 10 évvel ezelőtti fura érzésére, amely Barbara halálát jelezte akkor. Szilvia meg is ijedt az elején, hogy megint valami tragédia fog történni, csak ne az ő szeretteivel, ezért imádkozott éjjel-nappal. De egy idő után megnyugodott, mert azt érezte, hogy ez a mostani előjel egészen másmilyen, s a hetek múltával nem is negatív lett, hanem pozitív, olyan érzése volt, mintha valami, vagy inkább valaki nagyon hiányozna neki, talán éppen a 10 éve eltűnt Barbara… Épp az Angyalföldön csináltatott kis karácsonyi koszorút tette testvére sírjára, amikor beállított két rendőr. Szilvi nagyon megijedt, mert eszébe jutott az a pillanat, amikor azt közölték vele 10 évvel ezelőtt a rendőrök, hogy Barbara meghalt. Minden rossz gondolat megfordult a fejében: Jaj, Lajosom, jaj az ikrek és az apácák, remélem senkivel sem történt semmi…A rendőrök látták, hogy az asszony mennyire megrémült, s így szóltak:

• Nyugodjon meg, asszonyom. Ön Magyar Szilvia?
• Igen, én vagyok. Miben segíthetek?
• Kérem, fáradjon velünk a rendőrkapitányságra.
• Mi ügyben?
• Emlékszik a 10 évvel ezelőtti esetre?
• Hogyne emlékeznék. Ugye nem ismétlődött meg?
• Nem, de kérem, jöjjön velünk.

     Szilvit bevitték a rendőrségre, ahol részletesen mindent el kellett mondania a 10 évvel ezelőtt történt dolgokkal kapcsolatban. Nagyon rosszul viselte, ahogy részletesen faggatták a rendőrök a holttest azonosítással kapcsolatban, úgy érezte, mintha most történne minden, csak sokkal szörnyűbb volt, mert kétszeresen is átélte élete legnagyobb tragédiáját. Ez a faggatás órákig eltartott, Szilvit teljesen kiverte addigra víz, amikor a rendőrök elővezettek egy nőt, aki nagyon hasonlított Barbarára.

• Nem, ez nem lehet igaz…- mondta Szilvi és megölelte az elhunytnak hitt testvérét.
• Rendőrök, csípjenek meg, ugye most csak álmodok? – ezt tudta csak kimondani Szilvi és szeméből örömkönnyek hullottak. S 10 év után megtörtént a CSODA, a csoda, akire senki sem számított. Szilviből csak a kérdések törtek elő: Hogyan lehetséges ez? Mi lesz, ha Barbi meg tudja, hogy neki Lajostól van két gyereke? Hol volt eddig? Mit csinált?

            Barbara elmesélte az életét, amikor eltűnt otthonról, napokig, sőt hetekig az erdőben bolyongott étlen-szomjan, amikor egy orvos megtalálta, de addigra már annyira kikészült mind idegileg, testileg és lelkileg, hogy nem tudott magáról, szó szerint megőrült. Az orvos magához vitte Ausztriába, ápolta-gondozta, s olyan modern technikákkal kezelte, hogy Barbara szép lassan felépült és elkezdett emlékezni arra, hogy ki ő, honnan jött… Az orvos – aki idővel a férje lett – most látta jónak, hogy találkozzon a testvérével Barbara.

            Nagy volt az öröm, a legváratlanabb karácsonyi csodában részesültek az ikrek, és úgy teljesedett be a legjobban a boldogság, hogy a tihanyi kolostorban közösen ünnepelték a 10. karácsonyt. Szilvi mindig hitt a csodákban, de ezt még a legmerészebb álmaiban sem merte gondolni, hogy egyszer ebben a földi életben még láthatja testvérét. Kiderült az is, hogy nem Barbara holttestét találták meg, hanem egy hasonló fiatal nőét, aki terhes volt. Szilvi azért azonosította be rosszul a holttestet, mert annyira meg volt ijedve, hogy nem is mert ránézni, csak azt mondta, hogy ez Barbara teste.

            Együtt volt az egész család, Szilvi és férje a kis ikrekkel, Barbara és orvos férje két gyerekükkel, akik nem ikrek voltak, hanem az egyik 4, a másik 2 éves volt, s az apácák, sőt még Lajos két ikerfia is a volt feleségével. Az éjféli szentmisét a bíboros atya tartotta, akit meghívtak az apácák, mert most ünnepelte a tihanyi kolostor az 1000. esztendős évfordulóját. Ez az éjféli mise egészen más volt, mint a 10 évvel ezelőtti, ezt a szentmisét a béke, a boldogság, a derű és a hit a jövőben járta át. Ezen az éjszakán semmi nyoma nem volt a félelemnek, a haragnak, a gyűlöletnek és az önmarcangolásnak, mint ami azon az éjjelen, amikor azt hitték, hogy Barbara meghalt. Kinn csendesen szállingózott a hó, benn pedig a hívek a szentbeszéd alatt is rá-rámosolyogtak egymásra, és a Miatyánk ima utána kézfogásnál pedig megbocsátottak egymásnak. Szilvia megbocsátott testvérének, Barbarának, amiért eltűnt 10 évre, s Barbi is Szilvinek, amiért abban a tudatban választotta Lajost férjének, mert azt hitte, hogy testvére meghalt. Lajos megbocsátott Barbarának szintén az eltűnéséért, s Barbi is Lajosnak az első és a második ikrekért is, s az első és a második feleségéért is, sőt Lajos az első feleségétől is bocsánatot kért. S ahogy imádkozták a Miatyánk szavait:

„és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” és utána békejobbot nyújtottak egymásnak, mennyei békesség szállt le a földre, s ez így is maradt a karácsonyt követő napokban is.

            Szilvia nem győzött hálát adni a Gondviselőnek, hogy életben van a testvére, és hogy visszajött hozzájuk. Szilvi és Barbi a legjobb barátnők lettek, mindent megbeszéltek egymással lehetett szó gyereknevelésről, párkapcsolatról, munkáról, bármiről. A két testvér összefogott egymással, s egy nagy ikerházat építettek Angyalföld kertváros részén, ahol férjeikkel és gyerekeikkel éldegéltek együtt. A lányok elindítottak egy közös vállalkozást is, amely könyvkiadással foglalkozott, Barbara szerkesztette a könyveket és maga is írt, Szilvia pedig illusztrálta azokat. Ha nagyon elfáradtak a mindennapi munkában, akkor lementek a tihanyi kolostorba az apácákhoz feltöltekezni és ihletet meríteni a további munkákhoz. Nyáron a tihanyi levendulák látványa és illata töltötte fel őket, télen pedig a befagyott Balaton, amelynek hatalmas ereje van.