A Magyar lányok felköltöztek Budapestre, s elkezdték az egyetemista éveiket. Az egyetemista éveket három fő dolog jellemzi: 1. tanulás (ez a legfontosabb, ugyanis ezért megy az ember egyetemre), 2. alvás (ekkor rendszereződnek az ismeretek, nemzetközi tanulmányok bebizonyították, hogy a hosszú alvás a titka mind a tanulásnak, mind az emlékezésnek) és harmadikként a bulizás, ami nélkülözhetetlen az egyetemista évekhez, ugyanis valamivel oldani kell a stresszt.

      A két kis ikerlány, illetve már nagylány, mert elmúltak 18 évesek, belevetette magát a pesti egyetemista évekbe. A tanulás már gimnáziumban is jól ment nekik, így ezzel nem volt gond az egyetemen se. Aludni is jól tudtak, bár azért meg kellett szokniuk, hogy a panellakásba minden behallatszik, és Budapesten éjszaka is zajlik az élet, főleg egy forgalmas autóút mellett, ahol laktak. De itt voltak egymásnak, így nem vesztek el. A harmadik dolog, a bulizás eddig kimaradt az életükből, ugyanis mégiscsak apácák nevelték fel őket, bár a tihanyi bencés szerzetesek készítenek sört, bort, gyógylikőröket, az ikrek nem kóstolták meg ezeket, mert az apácák óvva intették őket tőlük, mondván, hogy csak férfiaknak való az ital, mert olyan erős. Diszkóban még sosem voltak, ugyanis a gregorián zenén nőttek fel, még gitáros misén sem voltak, ami Pesten egyre gyakoribb, de a tihanyi bencés kolostorba ez a vallásos divatirányzat még nem jutott be.

      Elérkezett a gólyabál és azt követő after party ideje. A gólyabál nagyon tetszett a vidéki kislányoknak, akik még csak a füredi Anna bált is csak tévéből látták, pedig az a szomszéd városukban volt, ahol felnőttek, de az apácák nagyon féltették a kis angyalokat és tiltottak tőlük minden olyan programot, ami világi, mert azt tartották, hogy Sátán ott könnyen csábít, és akit egyszer elragad a helyes útról, az nem nagyon tud visszatérni onnan. A gólyabál tehát teljesen magával ragadta a lányokat, valódi báli hangulat volt és igényes programok, amelyek még az apácáknak is tetszettek volna. Barbi gyönyörű borostyánszínű ruhát viselt, Szilvi pedig égszínkéket. A fényképeket később meg is mutatták az őket felnevelő nővéreknek, akik nagyon megkönnyezték az ő két kis angyalukat, akik igazi felnőtt, gyönyörűséges nővé váltak. Barbinak gyönyörű kontyba volt tűzve a haja, Szilvinek pedig be volt hullámosítva és a barna haja csodálatosan mutatott egy kék virággal. A legnagyobb élmény az volt a lányoknak a gólyabálon, hogy a kedvenc együttesüket, az Angel-t élőben hallgathatták és tiszta hangerővel, mert a kolostorban ezt csak titokban fülhallgatóval „hallgatták”, s tudjuk az igazi zene csak bömbölve jóJ

      Ezen a gólyabálon igazán felszabadultak az ikerlányok, úgy érezték, hogy az egész világ az övék, főleg akkor, amikor a kedvenc énekese rákacsintott Barbira. Lajos, azaz művésznevén Louis az a férfi volt, akit nem lehetett nem szeretni. Ahogy fellépett a színpadra, minden nőnek rátapadt a szeme. Csak úgy sugárzott a magabiztosságtól, a mosolytól, az erőtől és a titokzatosságtól. Minden nő odavolt érte.

Már a bálon, a koncert alatt elkezdték kínálni alkohollal a lányokat az évfolyamtársaik. Először egy koktélt ittak meg, ízlett is az ikreknek, ugyanis üdítő, frissítő íze volt. Egy koktéltól csak jól érezték magukat, majd jött a második. Barbi a ruhájához illő színű koktélt választott, Tequila Sunrise-t, amelynek a színe a balatoni napfelkeltéket és naplementéket idézte fel, s miközben a második koktélját iszogatta Barbara, könnyek csordultak a szemébe, mert eszébe jutott, hogy hiába voltak bezárva a lányok a tihanyi kolostorban, amely mégis igazi védettséget biztosított nekik és érezték, hogy szeretik őket. Ez az érzés a nagy fővárosban nem tapasztalták meg, itt teljesen elveszettnek érezték magukat, hiába barátkoztak össze az évfolyamtársaikkal. S ekkor mikor az egyik könnycseppje a koktélba csöppent Barbinak, akkor megszólította valaki, egy kellemes férfihang:

• Miért ilyen szomorú ez a gyönyörűséges kislány?

Barbara fel sem nézett, hanem csak megkeverte a koktélját, és halkan válaszolt:

• Hiányzik az otthon, a Balaton, az apácák…
• Oh, csak nem kolostorban nőtt fel a kisasszony? –kérdezte a hang egyre kedvesebben.
• De, ott, Tihanyban…
• Oh, Tihany, diákéveim kedvenc helye. Akkor ott a friss balatoni levegőn vált ilyen csinos hölggyé…

      A lánynak nagyon tetszett ez a bók, neki még soha senki sem udvarolt, s most már kíváncsi lett, hogy hogyan is néz ki ez a férfi. Szemüvegéből – ami könnyes volt – felnézett és álmai férfija állt előtte, az Angel együttes énekese. Barbi nem akarta elhinni, hogy ilyen csoda megtörténhet. Hány éjszaka, hány magányos, szomorú órában ábrándozott Róla, s most életében először Ő, álmai netovábbja udvarol neki. Lajos felkérte Barbit táncolni, s a lassú, romantikus táncolás alatt a lány igazi királynőnek érezte magát, főleg akkor, amikor a férfi szép lassan, de tüzesen megcsókolta. Ez volt a kislány első csókja, s minden lány ilyen első csókról álmodik, teljesen bele is vörösödött ebbe a fura, de nagyon jó érzésbe Barbara. Barbinak volt egy különleges ismertetőjele, amikor zavarban volt, lehetett szó felelésről, vizsgáról, vagy akár idegen emberekkel való beszélgetésről, ugyanis ilyenkor a nyakán piros pöttyök jelentek meg és úgymond bevörösödött. Érdekes, hogy Szilvinél nem jelentkeztek ezek a tünetek, amikor zavarban volt. De erről nem tehetett a kislány, csak nagyon kellemetlen volt neki, főleg amikor magán csak akkor vette észre, amikor a stresszes helyzet után belenézett a tükörbe, s így utólag is elszégyellte magát… Lajos ezt nagyon aranyosnak találta, mert ezzel is azt érezte, hogy milyen nagy hatással van az egyik rajongójára, aki ráadásul egy csodaszép leány, s aki nagyon megtetszett neki, talán szerelemre is gyulladt iránta. Amikor Louis belenézett Barbara szemébe, ott meglátott minden szépséget. A férfi nagyon vonzónak találta a lány göndör haját is, amit Barbi legszívesebben egyenesre cserélt volna.

      A gólyabált after party követte, ahol nagyon sokat beszélgettek, iszogattak. Talán ha idegenek nézik ezt, túl gyorsan történt minden, az ismerkedés, az első csók és az első egyesülés is, de ennek így kellett történnie. A férfi elvitte a lányt a csodálatos angyalföldi házába, ahol úszómedence állt a kertben és masszázskád a fürdőszobában. Minden kislány ilyen első együttlétről álmodozik, olyanról, ahol fülig szerelmes a férfiba, csodálatos környezetben és nagyon finoman és érzékien ragadja magához a fiú a lányt és elrepíti az igazi mennyországba. Barbinak ilyen volt az első éjszaka, s talán csak annyi volt a rossz, hogy ezt senkinek sem mesélhette el, ugyanis az apácáknak, akiknél felnőtt, nem mondhat ilyet, mert ők bűnnek tartják a házasságon kívüli nemi életet, és úgysem értenék meg, hogy mit érez a lány, ugyanis ők sosem voltak szerelmesek, vagy ha azok is voltak, el kellett fojtaniuk ezt a csodálatos érzést. Ikertestvérének, testi és lelki barátnőjének sem újságolhatta el a nagy hírt, mert még ő sem tapasztalta meg ezt az új érzést, és félt attól is, hogy Szilvi féltékeny lenne rá. Barbara Lajos mellett igazi nőnek érezte magát, most életében először, s ez olyan energiákat szabadított fel benne, amely a művészetében is kiteljesedett. Barbika, a Tihanyban felnőtt kislány régen is szeretett szerelmes verseket írni, de ezek csak plátói szerelemről szóltak, most pedig valóban átélte ezt a csodálatos élményt, s Ady szerelmes verseit is magáénak érezte, és most már ő maga is tudott írni saját tapasztalatokon alapuló költeményeket. Az első szerelmi vallomását Loius-hoz mint az énekeshez írta, amikor még csak órákat ábrándozott róla: „Loius, ahogy a színpadról lenézel, olyan mintha csak engem néznél, pedig tudom, hogy millió kislány rajong érted és köztük vagyok én is. Mondd mit tegyek, hogy engem válasszál közülük? Ők szebbek, okosabbak, gazdagabbak, de remélem te a belső szépséget is nézed, mert az az igazi kincs, amit meglelhetsz egy nőben.”

S most, hogy valóra vált az álom, Barbi még mélyebb szerelmi vallomást írt

„Minden nap újra beléd szeretek,

pedig ki sem ábrándultam belőled.

Férfi nem lehet náladnál vonzóbb

Kedvesebb és kívánkozóbb.

Tíz éve már, hogy ábrándozok Rólad,

S az álmom valósággá vált,

Szememet nem tudom levenni

Rád nem tekinteni…"

      Azért ha kívülálló olvassa ezt a versnek sem igazán nevezhető írást, akkor lehet megmosolyogja, mert kissé ügyetlen, de Barbara az írásban tudta kifejezni a legjobban az érzelmeit, talán ezért is talált rá Louis-ra, az énekesre, aki maga is sok dalszöveget írt. A férfi dalai által tudta elmondani legjobban Barbinak, hogy mennyire szereti, mert a tapasztalt 40 éves Lajos még sosem érzett ilyet, amit a kis ikerlány iránt, pedig már több hosszabb kapcsolata is volt, a kalandokról nem is beszélve, de akárhogy is számoljuk 100 felett volt a nők száma, akiket az énekes a szívébe rejtett. De Barbara volt az egyetlen, aki egészen máshogy fogta meg őt, talán legjobban a kis angyalka lelke ragadta magával, amelyből áradt mind az a szép és jó, amit az apácák a tihanyi kolostorban beleneveltek. Ez legfőképpen az a keresztény szeretet volt, amely teljesen önzetlen és csak adni, adni, adni akar, ahogy Szent Pál is mondja a Szeretethimnuszában, hogy a szeretet türelmes, jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik és nem is kevély. S talán a legfontosabb, hogy nem keresi a maga javát. A szeretet mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel... Nekünk, embereknek is így kellene éreznünk, amikor szeretünk valakit, főleg ez a szerelmi kapcsolatokban nehéz, hogy ne féltékenykedjünk, és ne keressük a saját javunkat, szerintem így szeretni, pláne szerelmesnek lenni csak Isten segítségével lehet.