Minden egy napfényes augusztusi délután kezdődött, amikor Barbara és Szilvia életébe belépett Budapest XIII. kerületének egyik része, azaz Angyalföld.

            Angyalföldet a Duna, a Meder utca, a Váci út, a Lehel utca, a Bulcsú utca, a Vágány utca, a Dévényi út, a Szegedi út, Tatai utca, a Madridi utca és a Balzsam utca határolja. Angyalföldet egyébként a vizek városának is nevezik, ugyanis itt folyik a Duna, régen itt kanyargott az Ős-Duna, amely sok törmeléket, üledéket szállított és rengeteg szigetet alakított ki, többek között a legnagyobb XIII. kerületi szigetet, a Margitszigetet.

            Angyalföld tehát egy városnegyed, vagy inkább egy külön város vagy ország, ismeretlen univerzum, amiről sok legenda regél. Története olyan régi időkre nyúlik vissza, hogy a krónikák a tatárjárás első ütközetét is Angyalföld területére teszik. Sőt itt választották meg 1458-ban a Duna jegén, azaz a mai Angyalföldön Mátyás királyt is.

            Miért hívják Budapest XIII. kerület legnagyobb területű városrészét Angyalföldnek?

            Többféle legenda és történet kering Angyalföld nevének eredetéről. A legvalószínűbb változatnak talán a legelső látszik, miszerint egy Stefan Engel (Engl) nevű osztrák szőlőbirtokos 1774-ben vásárolt a területen házat magának a Hatvani kapun kívül, Terézváros külterületi részén. Valószínűleg a földjét németül Engelsfeldnek hívták, ennek a tükörfordítása az Angyalföld. Az elnevezés első írásos emléke 1871-72-ből való: a Légrádi-féle Adressen Kalenderben a Terézváros külterületére vezető egyik utat már Engelsfeldgassenak, vagyis Angyalföldi útnak nevezik. Bár ez nem lehetett a mai Angyalföldi út elődje, mert azt nem sokkal az első világháború, azaz 1914 előtt nyitották meg.

            Egy másik történet szerint a terület nyomortanyáiról volt ismert, ezért az Angyalföld a környék gúnyos elnevezése lett.

            Egy harmadik legenda szerint a Váci út 109. számú ház mögött, a Rákos-patak mentén állt az Ördögmalom. A körülötte elterülő földeket Ördögföldnek hívták még a XIX. század közepén is. Ezt az elnevezést a népnyelv egyszerűen az ellenkezőjére, vagyis angyalra változtatta: így lett a malom Angyalmalom, a terület pedig Angyalföld.

      A legendák sora végtelen: az „angyalcsináló” bábáktól is eredeztetik a kerületrész nevét, miszerint egy-egy félrelépés után a teherbe ejtett dámák ide jártak a bábákhoz elvetetni a titokban fogant gyermekeiket, vagyis angyalt csinálni belőlük. Ez az utolsó legenda eléggé közismert tény volt, ugyanis még nagy költőnk, Kassák Lajos is írt róla verset:

„Angyalföld, ki onnan kaptad a neved, hogy a bábák is

boszorkányok

asszonyaid öléből halva hozták világra a

csecsemőket,

sok ezer mécset kioltottak, mielőtt

fellobogott a lángjuk

és így neveztek el téged az angyalok földjének, ahelyett

hogy a sátán véres áldozatának neveztek volna.”

      Engem ez az utolsó legenda fogott meg a legjobban, s majd meglátjuk, hogy a regényemben milyen szerepet is fog kapni ez. Talán ennek van a legmisztikusabb vonatkozása is. Lehet, hogy furán hangzik, de amikor én este egyedül sétálok Angyalföldön, akkor szinte hallom a meghalt kisgyerekek sírását, akik már angyalokká váltak. Sőt telihold idején még igazi angyalokat is látok Angyalföld utcáin, ahogy boldogan, kacagva repkednek körülöttem. Ilyenkor rám is rám ragad az önfeledt jókedv, s valahogy úgy érzem, hogy igenis az életnek van értelme. Mert sokszor, amikor a hétköznapokban belefáradok a mindennapok küzdelmeibe, kétségbe vonom, hogy bármi értelme is lenne az életnek, de ilyenkor Telihold idején működik a varázslat. Az extra méretűnek látszó hold lehetővé teszi, hogy végre meglássuk a láthatatlant és tudatosodjon bennünk: nem a kézzel fogható valóság a legfontosabb, hanem az, ami számunkra láthatatlan, azaz az angyalok világa. Mindig nézzünk a dolgok mögé, és akkor varázslatosnak érezzük az életünket. Telihold idején mindig figyeljünk oda az álmainkra és a meglátásainkra, hogy magasabb szintre léphessünk. Ti is bátran próbáljátok ki az év 12 napján, ugyanis ennyiszer van átlagban egy évben telihold, hogy kimentek Angyalföld utcáira, bámuljátok a teliholdat, és magatokhoz vonzzátok a kis angyalföldi angyalokat, akikről a regényem is szól. Idén júliusban különleges élményben volt részem, amikor egy hónapon belül kétszer is megcsodálhattam a teliholdat, sőt másodjára kék színben tündökölt bolygónk égi kísérője, a Hold. Ezt a jelenséget nevezzük kék Holdnak, s ilyen körülbelül 3 évente fordul elő, tehát azokban az években 13-szor van telihold. Telihold napján vegyük elő az angyalhívó medálunkat, és hívjuk le magunkhoz az angyalainkat! Hogy mi is az angyalhívó medál? Olvasd el a könyvemet, és megtudod!:)